Remegve vártam a karácsonyt. Annyi bánat és fájdalom ért, de ismét várakozással teli néztem az ünnep elé.
Vártalak.
Mint kislány koromban, lázas izgalommal vásároltam, vajon jó lesz-e az ajándék, örömet okozok-e vele.
Vártalak.
Vékonyka pénztárcám megnehezítette az örömszerzés pillanatait, de végül is sikerült.
Egy csendes vasárnapi délelőtt, becsomagoltam apró figyelmességeimet.
Vártalak.
Szomorú idő volt. Gyermekkoromban mindig hófehérbe öltözött a táj, és felhőtlen gyerekkacaj mellett, szaladt a szánkó a domboldalon.
Vártalak.
A lakást folyamatosan ünnepi díszbe öltöztettem, hogy látszódjon, itt mindenki a szeretet, a béke ünnepére készül.
Gyermekeim nyugtalan topogása jelezte, ők is izgulnak, az elkövetkező napoktól.
Vártalak.
Már hosszú évek óta engem nem ölelt át senki. a meghitt pillanatokban.
Vártalak.
Esténként gondolatban felöltöztünk, ki-ki ünnepi ruhájába, szépen, tisztán, rendben.
Vártalak.
Az ünnepi ebéd kitalálása, megfőzése sok időt vett igénybe, de én csak
Vártalak.
Elképzeltem, mint is mondjak neked, karácsony hangulatát érzed-e, vajon örömet okozok-e?
Vártalak.
S leesett a hó. Odakinn a természet mennyei szépségű tisztaságával a béke ünnepét köszöntötte.
Vártalak.
Megszólalt a csengetyü, és a karácsonyi muzsika hangjaira, lázas csomagbontogatás indult.
Vártalak.
Remegve figyeltem, s közben eszembe jutott a sok éhező, hontalan gyermek, akiknek talán az volt az ajándék, hogy nem ropogtak a fegyverek.
Vártalak
Eszembe jutottak kedves ismerősök, az összes piciny gyermek, akik először látta meg a felöltöztetett fát, és ámulattal figyelte az ünnep ragyogását.
Vártalak.
Eszembe jutottak a szüleim, a családom, és sok kicsi gyermek, akik ugyanúgy örült ebben a pillanatban.
Eszembe jutottál Te is.
Vártalak.
S miközben gondolatom így szaladgált, megjöttél.
Te voltál az estém legnagyobb ajándéka, te voltál a fény, a boldogság.
Te voltál a bánat, az öröm, te voltál a fájdalom, s gyönyörűség.
Te voltál mindaz, aki pótolta a hiányzó éveket, te voltál az, aki magad adtad nekem.
Már nem tudtam, mit kell mondanom, már elfelejtettem mit is kell tennem.
Csak álltam és néztelek.
Álmaim valóra váltak, s boldogabb ember nem volt a földkerekségben.
Zavart pillanatomban, csak átöleltelek.
Átöleltél te, átölelt az ünnep, és átölelt az egész világ. Közben Jézusnál jártam, aki éppen az örömszerzés pillanatából megpihent.